 |
Előbb egy kis
párkapcsolati lecke: igen, az esetek nagy részében kisebb az idill az újdonsült
szülők között, mikor az új család éppen alakulóban van, s mindenki próbálja
ebben az új családban megtalálni a neki és a többiek számára is legmegfelelőbb
és kielégítőbb helyet.
A mintában az anyák
20%-ának változtak az érzései a párjuk felé. A változás a várandósság alatt
53%-ban volt negatív irányú, 47%-ban pozitív. A változás a szülés után 35%-ban
negatív, 65%-ban pozitív irányú volt. Tehát úgy tűnik, a nők többnyire nem
szeretnek ki a párjukból, a gyermek születése miatt, sőt! Az a 65% elég
beszédes, ugye?!
Viszont: a veszekedés
a szülők között a szülés után bizony sokkal gyakoribb, és az anya és az apa
közötti (tehát nem a baba miatti/nem a babával együtt megélt) boldog pillanatok
száma bizony ritkul – mindez a változások miatt van így, és teljesen normális! A
szakirodalom normatív krízisnek hívja, s a lényege az, hogy a család minden
tagja épp újra értelmezi önmagát, és új szerepet „tanul”, s nem jelenti a párkapcsolat
halálát.
Azon talán nem
lepődünk meg, hogy az apák elégedetlenebbek, ha a gyermek a szülők között
alszik (ezért nem bújhat a párjához), vagy ha anya a gyerekszobában alszik a
kicsivel (és ezért nem bújhat a párjához).
 |
S hogy a férfiakat se vegyük egy
kalap alá, azt is tudnunk kell, hogy például kb. ugyanannyi férfi fogadja el a
gyermek külön szobában alvását, mint ahányan elfogadják a gyermek szülői ágyban
való alvását. Tehát fontos (itt is!) szem előtt tartani a sokféleséget.
Egy
dolog viszont leszögezhető: elégedetlenség csak akkor van, ha a férfi nem
bújhat a párjához (az összes többi esetben elfogadás vagy elégedettség
fogalmazódik meg). És a férfi többet veszekszik, ha elégedetlen.
(Ahogy valószínűleg a nő is, csak azt nem vizsgáltam.)
Érdekes kérdés, és
fontos leszögezni, hogy az adatok alapján nincs erre meg a válasz: hogy azért
veszekszik, mert elégedetlen, vagy már eleve boldogtalanabb, s ezért aztán
elégedetlenebb is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése