Azt a tanácsot aztán gyakran hallani, hogy milyen fontos a lefekvés előtti szertartás…
Na de ki hogyan értelmezi ezt a tanácsot?!
A szakdolgozatom során végzett kutatásban, a résztvevő édesanyák 87%-ánál van elalvás előtti szertartás.
De ezek a szertartások nagyon sokfélék! Van, akinél önmagában az esti szoptatás a szertartás, másnak az csak a szertartás eleme, vagy van ugyan esti szoptatás, de azt nem tekinti szertartásnak…
A szertartások főbb
elemei: fürdetés, szoptatás, altatódal, meseolvasás, mesélés, mesenézés, közös
játék, cumi, valamilyen átmeneti tárgy odaadása a gyermeknek, hancúrozás,
összebújás, beszélgetés, ringatás, mindezek apával együtt vagy csak anyával,
vagy csak apával.
Természetesen a felsoroltaknak rengeteg kombinációja volt, s
volt olyan család, ahol csak egy, s volt, ahol szinte mindegyik szerepelt a
listán, amely az elalvás szertartásához kapcsolódott.
Ezekből próbáltam minden család
esetében a leglényegesebbet kiemelni, az egyre szorosabb intimitás felé haladva.
Úgy tűnik, a leggyakoribb az „átmeneti tárgy adása” a gyermeknek, aztán
következik a „szoptatás”, és harmadik helyen az „anyához bújás”
végzett.
Ki-ki elgondolkodhat
rajta, hogy vajon náluk mi és miért alakult úgy, s az indokolatlanul hosszúra
nyúló szertartások valóban szükségesek-e ahhoz, hogy a gyermek – és a többi
családtag – ellazuljon, ami viszont tényleg fontos ahhoz, hogy el tudjunk
aludni. Persze nem azt mondom, hogy ne fürdessük meg a gyermeket, de azt igen,
hogy lazítsunk egy kicsit, mert az mindenkinek jót fog tenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése